antró helyzet

Van nekem egy előéletem az antropozófiával kapcsolatban.
Amikor kb 12-13 éve először hallottam a szót, az első könyv, amit a kezembe nyomtak, az a Szabadság filozófiája volt. Ennek következtében két évre teljesen hanyagoltam a témát. Aztán jött a Török Sándor-féle Mi az antropozófia, meg egyéb más lájtos olvasmányok, és akkor belecsaptam a lecsóba. Mindent elolvastam, amit csak lehetett, rengeteg aha-élmény. És két máig is fájó találkozás: két roppant nagy öreggel, akik tényleg már negyven-ötven éve, és nagy név, és hú, és ha. És egy hónapon belül mindkettőnek a szájából élőben hallottam, hogy egyáltalán nem biztosak abban, hogy tényleg erre kellett volna feltenni az életüket.
Nem tudom, én hogy fogok ehhez állni harminc év múlva. Most viszont teljesen biztosan látom, hogy nekem ez az út. (Meg az igazság meg az élet. Szó szerint.) És azt hiszem, hogy sokakkal együtt, nekem az az előnyöm, hogy a praxis oldaláról közelítek. És látom, hogy működik.
Ma a szemináriumon töltöttem egy fél napot, mert a zuram jár. Én meg nem, mert kettőnkét nem bírjuk kifizetni, meg akkor ki neveli addig a kölköket. De most Milánó miatt én is el voltam hívva.
Hát, Andrew Wolpert még nincs kiábrándulva, akárhány éves. És azt sem érzékeltem benne, hogy észrevette volna, hogy ő többet tud a dologról, mint mi ott sokan, akik közül páran mondjuk ott hallottak először Luciferről és Ahrimánról. Adott egy nagy lökést, és jelentem, mától megint csinálom az alapgyakorlatokat. Na jó, a másodikat nem biztos.

tetves élet

Tegnap este végre közös program a zurammal. Elmentünk egy előadásra Kőbányára, ahol valaki elmesélte, mit tapasztalt, mikor pár éve 9 percig a túloldalon volt. Sok szempontból érdekes, és tanulságos volt, de most nem erről szeretnék írni.
Az előadás alatt rezgett a (léc)telefon, de csak kb. 3/4 9-kor tudtam Helgát visszahívni. Közölte, hogy a Lenke megint tetves. Megkérte, hogy mossa meg a Helga a haját este, és így derült ki. Novemberben már volt egy menet. Akkor vágtuk le a haját rövidre. Szóval, Helga megmosta a haját, talált Nixet, lekezelte a használati utasítás szerint, bekötötte a fejét, a hatóidő után megszárította a haját és kiszedegette a serkék egy részét. Mire hazaértünk, már az ágyát is áthúzta és az ágyneműt levitte a pincébe a mosógéphez. Ennyit a lusta kamaszokról.
Nagyon-nagyon ki vagyok akadva. Beszélgethetünk a Waldorf iskolában az egymás iránti elkötelezettségről és felelősségtudatról, de akkor nekem abban az is benne van, hogy NEM engedem a gyereket tetvesen suliba. A napköziből meg remekül széthordják minden osztályba. És tapasztalatból tudom (sajnos), hogy néhány napi következetes odafigyeléssel és kezeléssel megszűnik a probléma.
Azt nem tekintem kezelésnek, ha teliholdkor a keresztútnál átdobunk egy eukaliptuszolajjal megkent fekete macskát a bal vállunk felett.
Most még pont ez hiányzott.

Új év, új élet

Januárban az élet nehéz.
Pillanatkép: normatíva-elszámolást január 31-ig le kell adni. Ehhez a 13 évfolyam, 2 ovis csoport és napközis naplókat bötűről bötűre ellenőrizni, hogy lehetőleg mi találjuk meg a problémát, ne a könyvvizsgáló néni. Plusz mindenféle listákat mellékelni, évről évre többet. A kiszámolása is olyan mátrix, ami évről évre, sőt MÁK-ról MÁK-ra változik. (Nincs teljes összhang, hogy melyik szorzót kell két tizedesre, melyiket egyre kerekíteni stb.) Ennek ellenére a pénz egyre kevesebb. Most kéne kipostázni az adójóváírásos papírokat az egyesületi befizetésről. Január 31-ig ki kell adni a 42 alkalmazottnak az adóbevallásos papírját. A 42-ből cirka 38-nak én csinálom az adóbevallását is. Plusz még elég sok gálya van a 13. havi fizetésekkel. A három lányból kettő beteg, a harmadik azért nyávog, mert ő is szeretne beteg lenni. (Igen, ez Lenke.) Helga most felvételizik kilencedikbe. Szeretne fuvola helyett inkább énekelni tanulni. A zuram rettentően érzi magát a munkahelyén, tartsam benne a lelket és támogassam. Fáj a torkom, a fejem és a derekam. Megvan, hogy mennyibe kerülne az áhított nyaralás, és elég esélytelen anyagilag.
Na szóval.
Van munkám, ami igen húzós, de akkor is csinálnám, ha én fizetnék érte.
Van tető a fejünk felett, meleg van, van mit enni.
Van meleg ruhánk. (Nyílt egy másik igen jó turi is Fóton...)
A gyerekek szépek, okosak, egészségesek, csak ritkán elviselhetetlenek.
A mérleg pozitív.
Apropó, lesz ma egy előadás Kőbányán, a Kada utca 38-40-ben, (valami művház), valaki eltöltött 9 percet a klinikai halálban, és elmeséli. Gyertek, ha érdekel.