2009. január 22., csütörtök

tetves élet

Tegnap este végre közös program a zurammal. Elmentünk egy előadásra Kőbányára, ahol valaki elmesélte, mit tapasztalt, mikor pár éve 9 percig a túloldalon volt. Sok szempontból érdekes, és tanulságos volt, de most nem erről szeretnék írni.
Az előadás alatt rezgett a (léc)telefon, de csak kb. 3/4 9-kor tudtam Helgát visszahívni. Közölte, hogy a Lenke megint tetves. Megkérte, hogy mossa meg a Helga a haját este, és így derült ki. Novemberben már volt egy menet. Akkor vágtuk le a haját rövidre. Szóval, Helga megmosta a haját, talált Nixet, lekezelte a használati utasítás szerint, bekötötte a fejét, a hatóidő után megszárította a haját és kiszedegette a serkék egy részét. Mire hazaértünk, már az ágyát is áthúzta és az ágyneműt levitte a pincébe a mosógéphez. Ennyit a lusta kamaszokról.
Nagyon-nagyon ki vagyok akadva. Beszélgethetünk a Waldorf iskolában az egymás iránti elkötelezettségről és felelősségtudatról, de akkor nekem abban az is benne van, hogy NEM engedem a gyereket tetvesen suliba. A napköziből meg remekül széthordják minden osztályba. És tapasztalatból tudom (sajnos), hogy néhány napi következetes odafigyeléssel és kezeléssel megszűnik a probléma.
Azt nem tekintem kezelésnek, ha teliholdkor a keresztútnál átdobunk egy eukaliptuszolajjal megkent fekete macskát a bal vállunk felett.
Most még pont ez hiányzott.

Nincsenek megjegyzések: